Pont, mint a filmekben

A családunk távolról sem nevezhető valami “könnyű esetnek”. Pontosan olyanok vagyunk, mint a temperamentumos családok a filmekben. Igencsak gyakoriak nálunk az összetűzések és emeltebb hangú szóváltások, akár van alapja a nézeteltérésnek, akár nincs. Egy biztos: a vita mindig az igazságért folyik. Ez megmagyarázza, hogy miért parttalan az összes ilyen veszekedés: az igazság ugyanis mindig egyéntől függ.

Ezzel kedvelt filozófus szerzőim valószínűleg vitatkoznának – így ők is beszállhatnának a családi körbe – , de most nem is kívánok ilyen elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni.

A lényeg az egészben sokkal inkább az, hogy – a sok-sok összekülönbözés – csodával határos módon kihozta belőlünk a békülés iránti vágyat. Némi vonakodás és kanyargó arckifejezés után elkezdtünk kedvesebben viselkedni egymással: gyakrabban kérdeztük a másiktól, hogy érzi magát, illetve igyekeztük magunkat nem felidegesíteni a legapróbb dolgokon.

A család fotó ötlete is ebből a békülő szándékból táplálkozott. Persze, azt mondanom sem kell, hogy ez is elképesztő patáliát robbantott ki közöttünk: bátyám giccsesnek tartotta, apám életében nem tudott mosolyogni egyetlen képen sem, én pedig inkább gondoltam viccesnek a magam ironikus módján, mintsem értelmesnek. A felvetés ettől függetlenül megvalósult, mivel anyám volt az ötletgazda: az ellenállásra nem volt semmi esélyünk.

Egyik este ki is adta számunkra azt a feladatot, hogy keressünk minél profibb és megbízhatóbb fotóst az elképzelése megvalósulása érdekében. Azt a kérdést, hogy miért nem ő végzi ezt a kutatómunkát, ha már ő találta ki az egészet, a csekélyes számítógépes ismereteire hivatkozva, egy pillanat elhárította.

Ekkor találtunk rá bátyámmal a szoboszlaikriszti.hu-ra, amely – a témához való erőteljes tartózkodásunk ellenére – számunkra is elég szimpatikusnak bizonyult. Először azt hittük, hogy nem is adódik majd lehetőség család fotó készítésére, mivel csak az esküvői-, a glamour-, valamint a kismama fotózás felugró ablakait láttuk meg a képernyőn.

Ez a fajta változatosság is csak egy bizonyító erő volt számunkra a fotós szakmai tapasztalatát és megbízhatóságát illetően. Örültünk, hogy viszonylag kevés keresgélés után sikerült is megtalálnunk családi fotónk leendő elkészítőjét.

Már csak az volt a kérdés, hogy mennyire lesz rugalmas a fényképész: édesanyánk ugyanis a lelkünkre kötötte, hogy csakis kizárólag szabadban hajlandó fotózkodni. Szerencsére, ez nem ütközött semmiféle akadályba: a fotós nagyon segítőkész és türelmes volt – a családunkhoz ez igazán kellett is – , és anyám kívánságának eleget téve egy belvárosi parkban került sor családunk megörökítésére.

Ez is meglehetősen filmbelinek mondható: az örökké vitatkozó család összegyűlik egy parkban egy békés és mosolygós család fotó kedvéért.

Olyan szempontból nagyon örültünk annak, hogy rátaláltunk a szoboszlaikriszti.hu-ra, hogy legalább a fotózás ideje alatt teljes nyugalom és összhang honolt közöttünk. Egyetlen rossz szó nem hangzott el, nem kezdtük el tépni egymás haját, és nem is kiabáltunk.

A képek nagyon jól sikerültek: mind minőségükben, mind mennyiségükben megfeleltek számunkra, és a fényképésszel is nagyon jól kijöttünk.

Ha nosztalgiázni szeretnénk arról, hogy milyen is a béke érzése, általában ezt a családi fotósorozatot szoktuk nézegetni.